Sajtóünnep – kitüntetésekkel

2009. március 13. péntek, 23:00 Visszapillantó - 2009
Nyomtatás

Külön megbecsüléssel köszöntötte azokat az alapító tagokat, akik részt vesznek az ünnepségen. Röviden méltatta a húsz év során elért eredményeinket, közte a kollektív szerződéseket, az alapszervezetek áldozatos érdekvédelmi munkáját, a szakszervezet üdültetési és segélyezési munkáját, majd elsősorban a munkáltatókhoz fordulva így folytatta:

– Napjainkban nehéz idők járnak hazánkra, s azon belül is a magyarországi nyomtatott sajtó világára. Szakszervezetünk ebben a helyzetben arra hívja fel a munkáltatókat, akik közül sokan újságíró munkatársi pozícióból emelkedtek munkahelyi közösségek vezetőivé vagy éppen érdekvédelmi képviselői múlttal a hátuk mögött kerültek az idők során a munkaadói oldalra, hogy az általános emberi szolidaritás és a kölcsönös érdekek alapján, a szakszervezettel, a munkavállalókkal együttműködve keressék mindenkor a válságból kivezető megoldásokat.

A másik kerek évfordulóval kapcsolatban – 160 éve, hogy a Sajtószakszervezet díjainak és önsegélyező alapítványának névadója, Vasvári Pál hősi halált halt a szabadságharcban – F. Kováts Éva köszöntötte a szülőfalu, Tiszavasvári és a hősi halál színhelye, az erdélyi Kalotaszeg-vidék megjelent képviselőit: Tiszavasváriból  Ráduly Sándornét, a Vasvári Pál Társaság titkárát, Körösfőről Péntek László alpolgármestert, az ottani Vasvári Pál Emlékmúzeum létrehozóját.

Ezt követően Bácskai János Kazinczy-díjas színművész tolmácsolásában hallgatták meg a jelenlévők Petőfi Sándor Nemzeti dalát, majd dr. Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet.

Szili Katalin ünnepi beszéde

Kedves Barátaim!

Kevés fontosabb közös vívmánya van 1848. március 15-ének – és talán hozzátehetem, a rendszerváltásnak is –, mint a szólás- és sajtószabadság. Egy szabad, összetartó társadalomban a sajtó szabadsága már nem előjog. Egyszerűen kell fogalmaznunk: természetes szükséglet. 1848-ban – ezt mindannyian tudjuk – március 15-én nyomtatták ki a szabad magyar sajtó első termékeit, a 12 pontot s a Nemzeti dalt. „Kívánjuk a sajtó szabadságát” – hangzott el. 1989-ben ez a fontos alapjog része lett alkotmányunknak, mely deklarálta a szabad véleménynyilvánítás jogát. Még az egykori szamizdatosok is úgy gondolták, elég biztosítani a szólás szabadságát, aztán a többit rá lehet bízni az értelemre és a jó ízlésre. Naponta tapasztaljuk, hogy a társadalmi közbeszédet mégsem ez a bizalom mozgatja. A valódi okot nehéz volna itt és most frappánsan néven nevezni, de az biztos, hogy sok köze van a politikához. A politika nagyrészt kommunikáción alapuló folyamat.  Az akaratformálás, a hatalomgyakorlás, a meggyőzés folyamata mind-mind kommunikációt feltételez, amelynek legkézenfekvőbb eszköze a média. Nem véletlen, hogy az információ korában a negyedik hatalmi ágnak is nevezik, bár ezzel vitatkozhatunk, hiszen a média inkább érdeket közvetítő, befolyásoló erő, mint hatalmi ág. Nem maga hozza meg az alapvető döntéseket, bár befolyással bírhat a döntéshozókra. Felelőssége tehát nem politikai, hanem elsősorban erkölcsi. Ennek ellenére tény, hogy a modern hatalom a legteljesebb mértékig rá van utalva a sajtóra. Annyira, hogy itt már nem is lehet igazán eldönteni, kinek is van igazán kire szüksége. Ezért a sajtót nem is tekinthetjük csupán a befolyásoló eszközök egyikének. Olyan pozitív csatornaként kell tekintenünk, mely nélkül nincs köznyilvánosság, és nincs értelmes közbeszéd. Ma a sajtó informál a politika életéről is. A demokrácia mindig tájékozott polgárokat feltételez, akik az információkhoz minden körülmények között szabadon hozzáférnek, hiszen csak általa képesek a közhatalmat ellenőrizni. A politikának pedig szüksége van a visszajelzésre, hisz ezáltal kap értékelést, tulajdonképpen mindennapos legitimációt.

Kedves Barátaim!

Itt jön „képbe” az egyén, az öntudatos ember, aki igenis foglalkozik politikával, véleményt formál. Eldönti, hogy a közélet mely tényezőjének engedi meg, hogy hatást gyakoroljon rá, és melyiknek nem. Mert tisztában van vele, hogy ezáltal befolyásolhatja saját sorsát is. A tájékozott, öntudatos emberekre ma nagyobb szükség van, mint valaha. Akik nem csupán ismereteket szereznek közös ügyeinkről, de hallatják is hangjukat, részt vesznek országuk, településük jövőjének alakításában. A szabad sajtónak tehát óriási szerepe van abban, hogy a polgárok tájékozódhassanak a közösséget ért kihívásokról, mert ez teremti meg számukra az informáltságon alapuló civil véleményformálás alapjait és saját egyéni döntéseik hátterét.

Tisztelt Ünneplők, Kedves Barátaim!

Meggyőződésem azonban: ahhoz, hogy civil kurázsi nyomán civil társadalom és valódi politika formálódjék, független nyilvánosságra is szükség van. Ezt óhajtja és ezt kívánja 1848 óta minden demokrata. Hogy meggyőző lehessen, hihetőnek kell lennie, s hogy hihető legyen, hitelt érdemlőnek kell bizonyulnia. Tehát a sajtó feladata, hogy csak az bizonyulhasson hitelt érdemlőnek, aki igazat ír, igazat mond. Számomra ma az egyik legfontosabb kérdés az, hogy képes-e a mai társadalmi és politikai elit szembenézni azzal a könyörtelen ténnyel, hogy a világ megváltozott, a régi módon már nem működtethető tovább. Képes-e tudomásul venni, hogy egy új értékeken, új szemléleten alapuló világrend kezdetén vagyunk. Sorstársai egy olyan folyamatnak, amelyben aktuálisak mind Széchenyi szavai: ’Az emberiségnek megtartani egy nemzetet’, mind Kossuth intelmei: ’A magyar európaias legyen és az, amit európainak nevezünk, e honban mindig magyar legyen.‘ Igen, Kedves Barátaim, ahhoz, hogy kis és nagy közösségeink a közjót szolgálják, újra és újra meg kell fogalmaznunk nemzeti érdekeinket. A globális kihívások, a globális világ is ezt kívánja tőlünk, s ez a feltétele annak, hogy az új világrend számunkra is jól működjön. Hogy mondta Széchenyi? ’Az emberiségnek megtartani egy nemzetet.’ Ezen az alapon kell újrafogalmaznunk, újraépítenünk térségi és globális együttműködési formáinkat, intézményeinket. Hogy mondta Kossuth? ’A magyar európaias legyen, s az, mit európainak nevezünk, e honban mindig magyar legyen.’

Tisztelt Ünneplők!

Ehhez kell számunkra a szabad és független sajtó. Ezért, engedjék meg, hogy köszöntsem mindannyiukat, akik ma ebben a honban, a média bármelyik területén – legyen az írott vagy elektronikus médium – tevékenykednek. Köszöntök mindenkit, aki annak a közösségnek, amelyet úgy hívunk, hogy magyar nemzet, a sajtó részéről a szolgálatába szegődött.

Engedjék meg végezetül, hogy eleget tegyek még egy kedves kötelezettségemnek. Ezt a kötelezettséget én magam állítottam magamnak. Elhangzott, hogy az idén húszéves a Sajtószakszervezet. S mivel ez idő alatt Önök sokat tettek azokért, akik a sajtót, és ezzel együtt a közösséget, a nemzetet szolgálták, szeretném a Parlament Aranyérmét átadni szakszervezetüknek elismerésként az elmúlt húsz esztendőért.

Köszönöm a figyelmüket és örülök, hogy ma Önökkel együtt ünnepelhettem!

 


Aranyérem a Sajtószakszervezetnek

Az Országgyűlés elnöke ezután átnyújtotta a Magyar Országgyűlés  Aranyérmét F. Kováts Évának, a Sajtószakszervezet elnökének. A beszédet követően a Körösfőről érkezett Albert Éva Beáta és Mihály Lenke Hajnalka előadásában hangzott el egy 1848-as katonaének és egy kalotaszegi népdal, majd a Sajtószakszervezet vezetői átadták a Sajtószakszervezet kitüntetéseit.

A Sajtószakszervezet kitüntetései: Vasvári Pál-díj és Vasvári-plakett

Vasvári Pál-díjat az idén az Axel Springer Magyarország Kft. lapcsaládjához tartozó tatabányai 24 Óra szerkesztőségének és kiadójának, az AS-M. Komárom-Esztergom megyei Irodájának kollektívája, szakszervezeti bizottsága nyerte el a munkavállalók és a munkaadó közötti korrekt, szerződéses kapcsolatért, a dolgozók szociális biztonságának garantálásáért, valamint a tartalmas közösségi életért, amelyeknek alapja a Springer-cégnél évek óta élő kollektív szerződés és annak megyei kiegészítése. A díjat Palásti Péter alapszervezeti titkár – egyébként a Sajtószakszervezet alapító tagjainak egyike –, Barcsi Szabolcs kiadóvezető-helyettes és Szerdahelyi Csaba főszerkesztő vette át.

Vasvári Pál Emlékplakett kitüntetésben a Sajtószakszervezet a huszadik évfordulóra is emlékezve két alapítóját, dr. Lepies György korábbi főtitkárt és Berényi János korábbi elnököt részesítette.

Dr. Lepies Györgyöt az 1989.május 31-én megtartott alakuló kongresszus választotta meg főtitkárnak. Előtte hosszú hónapokon át irányította az önálló szakszervezet szervezését. Vezetésével vált ismertté és megbecsültté szakszervezetünk, jött létre a szakmai kollektív szerződés. Lepies György főtitkársága időszakában születtek meg az első jelentős eredmények az érdekvédelem számos területén.

Berényi Jánost szintén az alakuló kongresszuson választották meg elnökké. Posztján különösen sokat tett a Sajtószakszervezet külföldi elismertetéséért. Azt követően, hogy a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Újságíró Szövetség felvette rendes tagjai sorába a Sajtószakszervezetet, Berényi Jánost az IFJ végrehajtó tanácsának tagjává választották, s itt két ciklusban képviselte a volt szocialista tábor újságíróit. A IV. kongresszuson, 2004-ben  a Sajtószakszervezet örökös tagja cím  adományozásával ismertük el mindkettőjük kiemelkedő munkásságát.

Az ünnepség hivatalos részét követően a meghívottak részt vettek a Sajtószakszervezet fogadásán.