Sajtószakszervezet

...mert a nyitottság számít

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Amit kiizzad a nyelv

E-mail Nyomtatás PDF

Befigyel – nincs vele semmi baj

A nyelv változását romlásnak felfogni: már mondtam, hogy sehogy sem fér a fejembe. Pláne manapság, amikor irdatlan átalakulás zajlik körülöttünk, a nyelvnek meg bírnia kell az iramot, különben nem tudja betölteni funkcióját, hogy pontosan közvetítse a tárgyi és gondolati valónkat. Sőt még a szemléleti változásokat is követnie kell. Ez talán a legnehezebb feladat, lehet, hogy nem is tudom majd megmagyarázni, mire gondolok.

A nyelvvel gyakran – de nem hivatásosan – foglalkozók általában úgy gondolják, hogy meglévő nyelvi elemeinkkel mindent meg tudunk jeleníteni, ha meg mégis új fogalmakat, tárgyakat kell megnevezni, csakis a Karinthy-színvonalú, szellemes megoldást szabad elfogadni.

Csakhogy a nyelv nem vár a Karinthykra, inkább a kényszer hatására kiizzad magából egy úgy-ahogy elfogadható változatot, azután ez vagy megmarad, vagy átadja a helyét egy másiknak (amelyik vagy jobb, vagy rosszabb, mindenesetre kivívja magának a helyet a nap alatt).

Bevált eszköz például az igekötők hozzábiggyesztésével új jelentést adni egy igének. S leginkább azt kárhoztatják a jó szándékú amatőrök, ha „fölöslegesnek” érzett igekötő-használat terjed el. Szidják például, aki azt mondja: bepótol („pótol nem elég?”) vagy bevállal („mivel több, mint aki vállal”?). És ha azt mondom: bevállalós?

Van olyan igekötős alak, amelyet régen elfogadtunk, de újabb és újabb jelentéseket vesz föl. Mint például a kiír.

Kiír valamit az ajtóra. Kiírja az orvos: betegállományba küld. Ezek régiek.

Kiír valakit a naplóból: kihúzza a nevét. Hm.

Kiírta magából, és így megszabadult a lelkiismeret-furdalástól.

Kiírta magát? Megvan talán az az értelme, hogy ’túl sokat írt, már nincs mondanivalója’. De még inkább az, hogy ’olyat adott közre, amellyel kiiratkozott az irodalmi (újságírói) szalonból’. Na?

Azután itt van egy alapjelentés: kiírta az adatokat a lexikonból, és a belőle következő, az új technológiához köthető értelmezés: kiírja a fájlt, zenét, filmet CD-re vagy DVD-re.

Ja, és hogy el ne felejtsem, ami nemsokára aktuális lesz: kiírja a választásokat.

(Még egy, ez nem jutott eszembe, könyvből puskáztam: nem rövidít, hanem teljesen kiírja...)

Mostanában találkoztam egy szóval, amelyik gyorsan terjed ifjú szájakon.

„Befigyel egy muskátli a Dreher-palotában” – írta egy kép mellé az Index újságírója. „Moziba készülünk – mondja fiatal kollégám –, igaz, befigyel egy jó kis buli az este.” „Megvan a biztos megoldás, de befigyel a huszár a4 is” – magyarázza a sakkmester.

Befigyel – darab ideig ízlelgetem. De azután meg kell állapítanom: nincs vele semmi baj. A megfigyel régi darab. Elfogadtuk már azt, hogy felfigyel valamire. Azt is, hogy kifigyeli őket. Miért éppen a be- igekötő nem illik ide? És az meg kifejezetten érdekessé teszi, hogy aktív ige létére tárgyak vagy fogalmak, folyamatok létezését jelöli.

A Szlengblog is ismeri. Ott így értelmezik: ’létezik, jelen van, megtörténik, megesik’. Igen, igen, de én valahogy érzek mást is, azt, hogy a periférián jelenik meg valami, ha meg elfoglalja a közepet, igazából nem kellene neki, nem odaillő, mégis ott van. Én eddig úgy futottam bele, hogy ’a háttérben megjelenik’, ’van ott valami, amit még figyelembe vehetnénk’, ’váratlan, előre nem tervezett esemény adódik’, ’van mellékmegoldás’.

Hát igen, mellékmegoldás szinte mindig van.