Sajtószakszervezet

...mert a nyitottság számít

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Utált szavak

E-mail Nyomtatás PDF

Nem tudom, van-e értelme a szavak vagy egyáltalán elvont dolgok szeretetéről beszélni, de az biztos, hogy mindnyájan tudjuk, a környezetünkben ki milyen szavakat szeret (használni). Egyszer csak gyakrabban mondjuk őket, mint azelőtt, azután meg egyik pillanatról a másikra lemondunk róluk. Gyorsan véget ér a fel sem ismert szerelem.

Azt vettem észre, hogy a szavak iránt érzett gyűlölet nem változik ilyen gyorsan. Egész életen át elkísér, meg tudja rontani a kapcsolatot azzal is, aki kimondja. Ki meri ejteni a száján!

És nem úgynevezett csúnya szavakról beszélek. Ők nagyon is a helyükön tudnak lenni, ha egyszer odakerülnek. És nem is úgy általában utálok meg egy szót, hanem legtöbbször csak egyik – új – jelentésében.

Arra sem kell gondolni, hogy zavarna, ha egy szó jelentéstartományába új elemek kerülnének. Öröm például egérnek hívni azt a kis szerkezetet, amellyel az előbb is új helyre vittem azt a kis nyilacskát – hm, kurzort, mit tegyünk? – a képernyőmön (monitoromon). Nem is az úgynevezett idegen szavak ellen van kifogásom. Hány olyan átvételünk van, amelyikről ma már a legtöbben nem is sejtenék, hogy nem tősgyökeres nálunk!

Elsősorban azokat a szavakat tudom utálni, amelyeknek új – kiterjesztett – értelmük valamilyen ellentmondásban van az eredetivel. Hangulata, színe nem harmonizál vele.

Itt van ez a példa: „Az önkormányzat munkatársa szerint a múlt hónapban a legnépszerűbb a szociálissegély-kérő lap volt.” Nyilván a legtöbben ezt töltötték ki, de lehet a szociális segély iránti kérelem népszerű?!

Még az alábbi esetben sem vagyok biztos, hogy pontosan használta a szót a szerző: „A felvételizők között a legnépszerűbb az ELTE.” Tehát a nagy budapesti egyetemre adták be a legtöbb jelentkezést. És ha csak azért, mert itt van a legtöbb szak? Biztosan van olyan diák, aki csak itt tanulhatja, amit akar, pedig különben nem állhatja a Múzeum körútnak (vagy Lágymányosnak) a környékét sem.

De vegyünk egy másikat. Életem egyik legnagyobb élménye, hogy a kilencvenes évek közepén megtörtént, amire sohasem gondoltam: nekem játszott a Népstadionban Keith Richards meg Mick Jagger. Akkor én már Rolling Stones-rajongó vagyok? És itt ez a mondat: „Multiplex nyílt a mozirajongók örömére…” Eléggé sokat voltam moziban, de hogy mozirajongó volnék!

Van, aki megmagyarázza nekem: ne utáld ezt, egyszerűen nem találni más szót arra, amit az angol ’fan’-nek hív, a ’kedvelő’ sem tetszene neked, és még annyira sem fejezi ki, amit ki kellene fejeznie. Így van, nem tagadom, mégis utálom, hogy csak akkor nézhetek meg egy Juliette Lewis-filmet, ha a rajongója vagyok. Különben miatta talán el is fogadnám…

És, hogy legyen egy vörös farok: tessék, itt egy új fejlemény, amely mosolyra késztetett: „Barátom említette, újabban a fiataloknál már nem király, sirály, császár vagy csákány, hanem kortárs az, ami baró” – írja Gaál József az Élet és Irodalomban. Nyilván velem korú lehet, a mi szavunk volt a ’baró’. Hűtlenül elhagytam, de ezt olvasván megint mondom.

Ám ez a ’kortárs’! Máris rajongója vagyok.

 

 


Módosítás dátuma: 2009. december 11. péntek, 01:07