Sajtószakszervezet

...mert a nyitottság számít

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Home Híreink Az európai újságírók az európai újságírásért

Az európai újságírók az európai újságírásért

E-mail Nyomtatás PDF

Nincs új a nap alatt. A nyugat- és észak-európai újságírók fő problémája a munkahelyek csökkenése, a kiszolgáltatottság fokozódása, miközben továbbra sincsenek új, működőképes iparági modellek. A néha működő innovatív megoldások nem mentik meg sem az iparágat, sem a szakmát, de legfőképpen nem biztosítják a minőségi újságírás, a hiteles tájékoztatás és a médiapluralizmus fennmaradását, jóllehet az kulcsfontosságú a demokratikus jogállam működése szempontjából. Itthon sem szoktunk mást mondani.

A zömmel szakszervezeteket tömörítő Európai Újságírók Szövetsége (EFJ) két éve a görögországi Szalonikiben indította el azt a munkát, amelynek célja minél több megoldást találni a válsághelyzetben levő minőségi és tájékoztató újságírás és az egyre kiszolgáltatottabb újságírók új stratégiájának, lehetőségeinek felkutatása, működőképes megoldások keresése. Egy brüsszeli második forduló után most, március végén Bécsben tartották meg az újabb tanácskozást, ezúttal is az Európai Unió Bizottságának támogatásával.

 

A felvázolt kép bizony sötét. Ausztriában vagy 8-10 ezer újságírót tartanak nyilván, ezenközben vannak lapok, ahol 70-80 százalékban egyetemi hallgatók dolgoznak, lényegében ingyen, a későbbi foglalkoztatás reményében. A 30 évesek és náluk fiatalabbak nem olvasnak újságot, a tévé hírprogramjai sem érdeklik őket, csak a közösségi médiából tájékozódnak és saját, önálló információs csomagokat állítanak össze.

 

Az újságírás válsága vagy válságújságírás

 

Hollandiában sok státusban alkalmazott újságíró elvesztette a munkahelyét, szabadúszó lett jobb híján, így viszont nem egyszerűen olcsóbb, de igazából nem is megbecsült a munkája, amit leginkább az jelez, hogy a valós 40-48 ledolgozott óra helyett 20-22-t vallanak be, mert „így jár jobban mindenki”. Az újságírás egyre inkább vállalkozási, önfoglalkoztatási formában működik. Így hiába van ágazati kollektív szerződés, az nem szabhat meg minimális munkabért, díjakat, megoldatlan a nyugdíjkérdés, csökkenő jövedelem mellett az öngondoskodás sem működik.

 

Spanyolországban kicsivel több mint tízezer újságíró keres munkát, hatvan százalékuk nő. Ezenközben az egyetemekről még mindig háromezer végzett újságíró kerül ki, teljesen bizonytalan jövővel. A belga kollégák is arról számoltak be, a sok újságírónak tanuló fiatal megjelenése a piacon letöri a szabadúszók árait, ráadásul kereskedelmi kommunikátorok, marketingszakemberek, PR-esek is megjelennek a médiában, mint munkavállalók. Norvégiában csak kiemelkedően magas pontszámmal lehet bejutni az újságírói karokra. Erre a fiatalok jó része elmegy a brit, de akár az ausztrál egyetemekre is, és azok diplomájával jelentkezik utána otthon.

 

Továbbra is megválaszolatlan kérdés, hogy ki az újságíró, és hogy újságíró-e mindenki, aki újságírásnak tekintett tevékenységből él meg. A szakszervezetek számára ezt nem lehet másképpen lefordítani, mint hogy mi legyen elsődleges a tevékenységük szempontjából, a szolidaritás, a klasszikus értékek és a régóta az ágazatban dolgozó kollégák védelme, vagy az új üzleti modellek támogatása. Ez nem feloldhatatlan ellentmondás, mert arrafelé az új üzleti modellek révén a szakma környékére kerülők is mind potenciális szakszervezeti tagok. Tehát az új üzleti modellek elősegíthetnék a szolidaritás érvényesülését, csakhogy ezek a modellek nem ott jelennek meg, ahol az újságírók nagy tömegben vannak. A kizárólag az azonnali nyereséget követelő tulajdonosok és a nem kreatív menedzserek inkább vállalják a lassú sorvadást, mint az új üzleti modellek és a kreatív, piacképes tartalmak keresését. Jellemzően a legsikeresebb új médiavállalkozások sem foglalkoztatnak húsz embernél többet. Spanyolországban például az elmúlt hat évben 380 új médiavállalkozás indult, ennek felét egy-két ember működteti, és tíz százalékuknál sem dolgozik tíznél több ember.

 

Európa-szerte jellemző, hogy a sport iránt magasabb az érdeklődés, mint a politikai vagy gazdasági információk iránt, ráadásul a sporttémájú tartalmak vonulnak át a legkönnyebben a közösségi média felületeire. A fizetős tartalom tehát azért nem megoldás, mert a pártok érdekeit szolgáló, vagy általában politikai illetve gazdasági tartalmakért a felhasználók nem hajlandók fizetni, a kulturális tartalmak megtérülése nagyon bizonytalan, az elérhető haszon rendkívül kicsi.

 

Érdekvédelem a válságban

 

Azt mindenki tudja, hogy a Google vagy a Facebook nem tűnik el, a minőségi újságok reklámból már sohasem lesznek mindenki számára elérhetően olcsók. Ha tehát az online platformokon elérhető információhoz nem ad hozzá piacképes tartalmat és minőséget a szakma és az ágazat, ha nem sikerül bizonyítani, hogy a minőségi újságírás ennél több, akkor valóban kevesebb lesz. Mint elhangzott, nekünk kell eldöntetnünk, hogy derülátók vagy borúlátók akarunk-e lenni. Az újságíró, ameddig valóban az, alapból optimista, hiszen a világ bajait csak a gyógyítás reményében szabad diagnosztizálni. Azonban semmilyen derűlátás és semmilyen lelkesedés, semmilyen energia, tudás, alaposság, megújulás és innováció sem ér fabatkát sem a demokratikus jogállam és a közönség tudatos együttműködése és támogatása nélkül.

 

Másképpen: az újságírás, a tájékoztatás mint olyan forog kockán, a köz érdekeivel és a felelősséggel együtt. Legitim kérdés, hogy a függetlenség jelenti-e azt, hogy az újságíró nem a szakszervezet tagja. A politikai függetlenség jelentheti-e azt, hogy lemond az érdekei képviseletéről, védelméről. Éppen fordítva: a szakszervezet nincs a marketingkommunikátorok, az online tartalmak előállítói, a PR-esek, a vállalati közösségi médiát üzemeltetők ellen, nagyon is kész felvállalni az ő érdekeiket, feltéve, hogy azok viszont elfogadják és vállalják a társadalmi szerepet, a felelősséget és a minőséget. Akkor lehet majd választ adni arra a kérdésre, hogy hol vannak a munkahelyek, hogy valóban a legjobbak, a legfelkészültebbek dolgoznak-e azokon. Hogy a tudás, a tapasztalat, a minőség ellensúlyozza-e a fiatalok dinamizmusát, rugalmasságát és sokszor megbocsáthatatlanul alacsony bérigényét. Az idősebbeket lehorgonyozza a család, a sokféle kötelezettség, de ettől valóban használhatatlanná válnak az új körülmények között?

 

Az új kollektív szerződések tehát nem egyszerűen biztonsáágot akarnak teremteni. Ezekben új ágazati filozófiáknak kell tükröződniük. Például a nyomtatott és online tartalmak egymáshoz való viszonyának, a közösségi média, a multimédiás tartalmak és a multiplatformos megjelenítés követelménye és a szakmai állapotok a felmérésének. Tehát annak, hogy ki mivel bízható meg, hogyan terhelhető, mi követelhető meg tőle valóban. Érdekvédelmi szempontból ez úgy is megfogalmazódott: törekedjünk-e a kollektív alkura, a kollektív szerződések megkötésére, vagy segítsük elő, hogy az egyéni alkuk minél hatékonyabbak legyenek. Erre voltam bátor azt mondani, hogy a magyarországi viszonyok között ha egyáltalán van alku, az csak kollektív alku lehet. Az egyéni érdekérvényesítés a vagy elvállalod vagy kérem a következőt helyzetre egyszerűsödik.

 

Miért nem segítenek magukon maguk az újságírók ?

 

Igen, lehetnek sikeres vállalkozók egyes újságírók. Igen, lehet szemléletet váltani, ezt tanítani is lehet. Egyedi esetekben működhet a célirányos pénzgyűjtés (crowd funding), lehet szervezni a témát értő befogadói közönséget, amely eltartja a téma gondozóját, lehet újfajta viszonyt kialakítani a finanszírozókkal, de ezek nem általános receptek. Még a vállalkozói újságíró, újságírói vállalkozás témakörben előadást tartó professzorasszony sem tudott túllépni azon, hogy a finanszírozás forrása döntően a reklám, a hirdetés.

 

A szakszervezetek szerint másfelé van a járható út. Ha több befektetést követelnek, akkor nem a műszaki bázisba, az eszközökbe, hanem a képzésbe, a követelmények fejlesztésébe, magába az újságírói szakmába kell befektetni, hogy „a régiek”, akik az értékek legfőbb hordozói, az új követelményeknek is meg tudjanak felelni, nagyon hatásos, nagyon keresett ezért jól eladható tartalmat előállítva. Mint az egyik hozzászóló mondta, a kiadóknak, a médiacégeknek kellene fizetniük azt a képzést, amelynek révén az egyénként magasan iskolázott, tapasztalt és nagy tudású újságírók versenyképesek lehetnek az új lehetőségek kihasználása terén is. De ehhez komolyan kell vennie a szerzői jogokat, az előállított tartalommal kapcsolatos jogaitól nem lehet megfosztani a szerzőt.

 

A legmagasabban képzettek, a legjobbak versenyét nyilván nem teszi lehetővé egy olyan kiadó, amely pár vezető emberrel elbújik valamely adóparadicsomban és a három százalékos társasági adó várából próbálja újra meg újra harcba küldeni otthoni alkalmazottait, illetve követel meg olyan megtérülést és nyereséget, amelyet az otthoni vezetők elbocsátásokkal, mind olcsóbb munkaerő alkalmazásával akarnak (olykor csak úgy tudnak) produkálni.

 

Elhangzott: az újságíró akkor sem lesz pénzügyi szakember, menedzser, helyzetéből szerepéből fakadóan akkor sem tud az egész vállalatra érvényes és hatékony döntéseket hozni, ha amúgy mindezt megtanulja, felkészül, maga válik ötletbölcsővé, reklámszervezővé, közönségkapcsolati menedzserré, befektetői tanácsadóvá és munkaszervezővé, irányítóvá. Nem erre vállalkozott eredetileg, nem ehhez ért, de megtanulhatja. Jóval előbb és könnyebben, mint mások, erre nem születettek, ehhez tehetséget nem mutatók a tartalom-előállítást.

 

Egy dologgal mégis nehéz volt mit kezdeni. Ciprusi, görög és más reménytelen helyzetben lévő kollégák sokszor azzal támadják az értük küzdő és ágazati szinten valós eredményeket elérő szakszervezeti vezetőiket: ha nincsenek a ti hülye követeléseitek, ha nem írtok elő minimálbért, nem ragaszkodtok a szigorú munkaidőkerethez, már régen kaptunk volna munkát. Amúgy félfeketén, suttyomban, szinte éhbérért. A kör bezárulna tehát, ha az érdekvédelem nem működne hatékonyan. Legalább Nyugaton, legalább Északon.

 

A tanácskozás összegzéseként született

 

tézisek (angol nyelven)

 

 

 

Confronting austerity:

 

financial and employment models for journalism

 

CONCLUSIONS

 

 

 

(20 -21 March, 2014 Vienna) Over 50 leaders of journalists’ unions, journalists and media experts gathered in Vienna in a two-day seminar debating about finding new ways to fund journalism while maintaining quality content through innovation and strong trade unionism.

 

Embracing the challenge with enthusiasm was the spirit of the seminar.

 

The seminar highlighted the following key points based on the discussion and the EFJ survey results:

 

· Taking up the challenges and turning them into opportunities to reach out to new groups of journalists engaging in diverse ways of doing journalism such as entrepreneurial journalists who are on the increase.

 

· Solidarity in the unions requires the participation of all members, including freelancers, youth and women, who are still marginalised in some unions. They should be treated equally and the rights of these groups must be defended equally.

 

· Journalists and their unions should not lose sight of the fundamental values and key battles to defend authors’ rights, ethics, media independence and pluralism while confronting job cuts.

 

· Entrepreneurial journalism that requires journalists to create content, manage finance and marketing, as well as building relationships with audiences. Journalists should be aware of ethical standards and be transparent.

 

· Good quality content is not free. Journalists and their unions should seek new ways of funding journalism such as creating journalism funds, crowd-sourcing and on-demand content.

 

· Media employers should be responsible for respecting the authors’ rights of journalists. They should promote and invest more in quality in journalism through negotiations and training schemes.

 

· In respond to the crisis, unions should provide a wider range of services for their members, such as practical trainings for journalists, students, freelancers and other members to equip them to adapt to the rapidly changing job market in journalism.

 

· Recruitment is key to build strong trade unions. Unions should reach out to young journalists and students.

 

 

Michael Hirschler és Tim Dawson kollegák beszámolója a tanácskozásról, német, illetve angol nyelven:

 

Europa - Mit Unternehmerjournalismus gegen Krisenstimmung http://www.djv.de/startseite/service/news-kalender/freien-news/detail/article/mit-unternehmerjournalismus-gegen-krisenstimmung.html

 

 

 

http://newmodeljournalism.com/2014/03/european-unions-consider-entrepreneurial-journalism-to-beat-austerity/

Hozzászólások
Keresés
Hozzászólást csupán a bejegyzet felhasználó tehet hozzá!
 

Legolvasottabb cikkeink


Warning: Creating default object from empty value in /home/aztaahu1/public_html/sajtoszakszervezet.hu/modules/mod_mostread/helper.php on line 79

Warning: Creating default object from empty value in /home/aztaahu1/public_html/sajtoszakszervezet.hu/modules/mod_mostread/helper.php on line 79

Warning: Creating default object from empty value in /home/aztaahu1/public_html/sajtoszakszervezet.hu/modules/mod_mostread/helper.php on line 79

Warning: Creating default object from empty value in /home/aztaahu1/public_html/sajtoszakszervezet.hu/modules/mod_mostread/helper.php on line 79

Warning: Creating default object from empty value in /home/aztaahu1/public_html/sajtoszakszervezet.hu/modules/mod_mostread/helper.php on line 79