Sajtószakszervezet

...mert a nyitottság számít

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Home Híreink Válasz a Magyar Nemzetnek

Válasz a Magyar Nemzetnek

E-mail Nyomtatás PDF

A lóláb felmordul

Mert kiderült, nem várnak barátként, még csak kollégaként sem, előre kijelentem: egyedül jöttem, testület, vezetőtárs, csatlós nem kísér, lehet és szabad minden indulatot rám zúdítani, legalább nem ér olyanokat, akik ezt nem érdemlik.

Először is köszönöm, hogy a Magyar Nemzetben leírták a Sajtószakszervezet nevét. Nincs bátorságom állítani, hogy először, amióta mostani vezetői jegyzik a lapot, de történelmi tény ez így is.

 

Külön köszönöm D. Horváth Gábornak, hogy felhívta a figyelmet szakszervezetünk feladataira és demokratikus működésére. Azért háromtagú a szűk elnökség, hogy a legoperatívabb döntéseket se hozhassa meg egyedül senki, hogy akkor is tükröződjön a nézetek és törekvések sokszínűsége, amikor azonnal kell valamire reagálni. És azért vagyunk annyian a bővebb elnökségben, mert ügyészségi döntéssel szüntették meg a Titkári Tanácsot, amely minden alapszervezetünk vezetőinek fóruma volt, de nem akartuk, hogy a titkárok részvétele nélkül szülessenek fontos, hogy ne mondjam stratégiai döntések. És azért van Választmány, hogy minden alapszervezetből lehessen más képviselő is a döntéshozatalban és a tájékoztatási láncban, ne csak az első számú vezető. Két kongresszus között is van működés. Felügyelőbizottság a pénzügyi és vagyongazdálkodás okán kell. Mindezt tudhatnák a Magyar Nemzetnél is, ha működne ott alapszervezetünk, vagy ha kongresszusra, más fontos rendezvényünkre küldtek volna valaha is tudósítót.

Ahogy nem szégyen jobboldalinak lenni ma Magyarországon, nem az balliberálisnak sem. Akár fel is vállalnánk a jelzőt, ha igaz volna, de nem az. Fogalmam sincs, hogy tagságunk hogyan szavazott a választásokon, de ki merem mondani, nem tért el jelentősen az eredmény az országostól. Erről rajtunk kívül álló erők gondoskodtak. Megrögzött demokrataként nincs módom feltárni, hogy magam hogyan szavaztam, meglepetést meg végképp nem okoznék.  Egy biztos: jobboldali, nemzeti, szociáldemokrata és liberális csakúgy van a tagjaink között, mint mélyen vallásos és ateista. És ennek mi örülünk!

Mindezeken túl meg irigylem D. Horváth kollégát. Ő sohasem hallotta munkaadótól azt, hogy "ennyiért is kapok embert". Sohasem vett részt kollektív tárgyaláson, alkuban, amikor akár a képviseltek vágyaival szemben is vállalni kell az ésszerű kompromisszumot.  És sohasem találkozott olyannal, aki nem megírta a cikkét, hanem az "megírásra került". És sohasem látta a televíziók teletextjén, lapokban, hogy valakik nem tudják toldalékolni az idegen neveket. És sohasem hallott szövegeket felolvasni, amelyeket angolul kitűnően tudó, de a magyar nyelv fordulatait, szólásait maradéktalanul nem ismerő emberek állítottak elő. És nem olvasott mondatot, amelyben keveredett az ami, az aki, az amely és az amelyik. És sohasem találkozott vonzathibával. És úgy gondolja, következmények nélkül lehet azt mondani, hogy törvénykezés akkor, amikor törvényhozásról, törvényalkotásról van szó. És széles palettáról sem hallott, miközben az színes volna, ha tudná a dolgát. És nem találkozott olvasóval, hallgatóval, nézővel, aki megkérdezte, hogy megbolondultatok ti, miket beszéltek, írtok össze-vissza.

El sem tudja képzelni, hogy a hozzáértő szerkesztők munkabérét megspóroló munkaadókat "sértegeti" egy szakszervezet, hogy azok ellen van, akik valakiket valamilyen kapcsolat, politikai érdem vagy egyszerűen igénytelenség, slendriánság okán kennek fel újságíróvá, és nem maguk az érintettek ellen. Őket mi szövetségesnek szeretnénk. Azt akarjuk, hogy ismerjék fel, mit tesznek velük, mihez eszközök ők, és ha tudják, tanulják meg a szakmát, mert ezzel csökken a kiszolgáltatottságuk. És nő a mi erőnk.

A szakmát. Van még ilyen? Egységesen, árkok, utasítások, szolgálatok, egyéni érdekek és törtetések nélkül? Kedves Gábor! El tudod képzelni, hogy a katonaságnál az egyik őrmester őrségváltást, a másik őrségváltozást, a harmadik őrségváltoztatást mond? Csak mert az ízlése és a táborba tartozása vagy a tábornoka úgy kívánja. Vagy az egyik orvost, aki genitáliumokat mond, míg a másik genitáliákat? És a boréliumokhoz mit szólsz a boréliák mellett? Vagy történészt, vadászt keress, aki trófeumozni kezd, míg a másik trófeákozik.

Nekem nincsenek kész válaszaim és receptjeim sem. Szükség volna rátok, hogy ezeket, és még ezer mást tisztázzunk, ha szakmaként akarunk viselkedni. Ez nem volt érthető? Meg az, hogy a társadalom nincs abban az állapotban, amelyben fenntart egy sokszínű, független intézményrendszert, amelynek nincs más feladata, mint hogy olyan hiteles, ellenőrzött információkkal lássa el a tagjait, amelyek alapján racionális döntések hozhatók meg? Valóban csak érzelmi alapon lehet? Valóban csak a gazda kegyeiből lehet? Valóban hajrá Fradi akkor is, ha kiesik? Mi nem érthető azon, hogy ez egy húszéves folyamat? Mára csak kicsúcsosodott. És mi nem világos, ha azt mondjuk, hogy ennek kimondása direkt módon senki ellen nem irányul és senkit nem támogat. Nem láttatok a szakma, az újságírók tekintélyére, hitelére vonatkozó felméréseket?  Nem látjátok, hol tartunk?

Igen, ünnepelni kellene. Mindenhol. Ha itt lennétek, ha velünk lennétek, talán másképpen döntöttünk volna. Mert amíg valakik csak azt ünneplik,  hogy nekik most jó, addig az nem ünneplés. Ez sem világos?

Nem kellene elfeledni: a jelenlegi kormány felhatalmazása úgy jött létre, hogy sokan azt gondolták, az eszükre kell hallgatniuk. A mai helyzet meg úgy, hogy kiderült, így sem volt jó.

Mi törnénk borsot a jobboldali kormány orra alá? Ugyan! Legalább tüsszenteni hallanám. Elsőként mondanám: egészségére! Jó lenne mindannyiunknak.

És most eldugulok. Ha "viszontválasz" lesz, akkor is. Az én harcom, a Sajtószakszervezet harca másfelé van.

M. Lengyel László

A Sajtószakszervezet ügyvezető társelnöke

Kedves Kollégák!

Húszéves múltunkról és az azt megelőző időszakról, tisztességünkről, függetlenségünkről szándékosan nem írtam. És nem beszéltem a közmédia állapotairól, nézettségről, szakmaiságról, pazarlásról, összefonódásokról. A hírhamisításokról, éhségsztrájkról sem ejtettem szót. A fájó, igazságtalan, átgondolatlan, lista alapú kirúgásokról sem, meg általában a válságról, csúcsvezetői fizetésekről, zsákmányszerzésekről, lenyúlásokról. És a honi médiaállapotok nemzetközi megítélése sem került elő. De szabad ezekre is gondolni.

M. L. L.

A Magyar Nemezt írása itt olvasható

 

Hozzászólások
Keresés
Hozzászólást csupán a bejegyzet felhasználó tehet hozzá!
Módosítás dátuma: 2012. március 13. kedd, 19:06  

Legolvasottabb cikkeink


Warning: Creating default object from empty value in /home/aztaahu1/public_html/sajtoszakszervezet.hu/modules/mod_mostread/helper.php on line 79

Warning: Creating default object from empty value in /home/aztaahu1/public_html/sajtoszakszervezet.hu/modules/mod_mostread/helper.php on line 79

Warning: Creating default object from empty value in /home/aztaahu1/public_html/sajtoszakszervezet.hu/modules/mod_mostread/helper.php on line 79

Warning: Creating default object from empty value in /home/aztaahu1/public_html/sajtoszakszervezet.hu/modules/mod_mostread/helper.php on line 79

Warning: Creating default object from empty value in /home/aztaahu1/public_html/sajtoszakszervezet.hu/modules/mod_mostread/helper.php on line 79