Sajtószakszervezet

...mert a nyitottság számít

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Home Sajtóvilág-tallózó Bélyegsarok Rejtőzködő történelem

Rejtőzködő történelem

E-mail Nyomtatás PDF

Épp öt évvel ezelőtt az egyik reggeli tévéműsorban a határon túl élő magyarok kettős állampolgársága mellett érvelve egyik politikusunk úgy fogalmazott, hogy kijelentette: ebbe az ügybe most már fű-fa beleszól, a végén még a bélyeggyűjtők döntik majd el, hogy mi történjen. Sajnos, máig ható újabb tragédiát okozva, más felelőtlen politikusok beleszóltak, anélkül, hogy például a szakértő bélyeggyűjtőket megkérdezték volna: pedig hát ők sokkal jobban ismerik az előzményeket.

Erre a fals poénra is emlékeztet a magyar tudós bélyeggyűjtők kiállításának egyik tablója a budai Várban. Ezen láthatunk például egy zárt levelezőlapot, amelyet a megszállt Baranya-háromszögből, még pontosabban Pécsről – az európai kultúra 2010. évi magyar fővárosából – küldtek Gobbi Lajosnak, a Nemzeti Zenede főigazgatójának a világháború után. Egy másik levél az akkor helyben is nagyon átláthatatlan viszonyokról vall: 1920-ban Pancsováról Budapestre postázták, egy temesvári helyi kibocsátású bélyeggel meg egy SHS horvát bélyeggel bérmentesítették, cenzúrázták is, de még magyar ragjegyet ragasztottak rá. Minden szükséges kellékkel ellátta a postás, de választani csak több közjogi-hatalmi erő értékcikkeiből tudott. Ugyanezen a tablón több hadifogolybélyeg és a megcsonkított ország iparának és közlekedésének korlátozását bizonyító dokumentum mellett egy be nem vezetett bélyeg tervét is bemutatják: az Egyesült Államokba akadozott a postai forgalom, ezért gyors futárpostához bélyegeket terveztettek Kossuth és Lincoln portréjával, de a helyzet közben javult, így azokat csak kinyomtatták, de forgalomba nem kerültek.

A Budapesti Történeti Múzeumban negyven ilyen tabló vezeti végig a látogatót a magyar bélyegek történetén, a bélyeg előtti bélyegzők és koleralevelek korától egészen máig. A bélyegbe zárt történelem című tárlat a BTM első emeletén csak egyike a filatelisták idei múzeumi bemutatóinak. Húsz éve alakult meg a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság (Mafitt), és az évfordulón elhatározták, a múzeumok nyilvánossága elé lépnek kutatási eredményeikkel. Nem egyszerűen csak bélyegeket helyeztek tárlókba, hanem nagyításokon művészi erejű vagy történeti értékű részleteket emelnek ki, és szakszerű magyarázattal körítik. Az Iparművészeti Múzeum – ahol éppen egy évszázada volt a gyűjtők első nagy kiállítása – elzárkózott az együttműködéstől, holott a bélyeg végül is: iparművészeti termék. Szerencsére mások nem mondtak nemet. Így egészen december végéig látogatható még a Művészet és bélyeg című tárlat a Magyar Nemzeti Galériában (a 3. emeleten), amelynek előzménye a Szépművészeti Múzeumban rendezett őszi hasonló bemutató volt.

Az év végén már csak e két várbeli kiállítás, valamint a Magyar Nemzeti Bank látogatótermében látható „Bélyeg és pénz” című összeállítás várja a bélyeg és Magyarország múltja iránt érdeklődő közönséget. Ősszel, a negyedik Magyar Filatéliai Szalon nemzetközi rendezvény idején többek közt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban (Séta a városban, kalandozás a filatéliában címmel) és a Kulturális Örökség Hivatalában (Szakrális terek bélyegen) is tartottak bemutatókat. A Bélyegmúzeumban pedig a Rejtőzködő ritkaságok című időszaki – valóban szakmai – kiállításon a nem egy esetben több tízmillió forintot érő különlegességekkel találkozhattunk. A Bélyegmúzeumban is kiállították, de most még az egyik budavári tablóról is megtudhatjuk, hogyan nézett ki az a bélyeg (képünkön), amelyet az 1954-es futball-vb-n remélt győzelem hevében két és fél millió példányban nyomatott ki a posta, hogy aztán a berni vereség hírére mind megsemmisíthessék – pontosabban öt 25-ös ívet nyomdászok a Rákosi-idők félelmei ellenére is csak kicsempésztek az Állami Nyomda kazánházából. Ezek ma ritkaságok.

A bélyegeknek is sorsuk van, és aki alaposan megszemléli őket – márpedig a tudós gyűjtők, köztük akadémikusok ezt teszik –, nemcsak a tervezőjük gondolkodásába, a postai propaganda céljaiba, hanem a felhasználás korába is bepillanthat. Így könnyebben megértheti például azok sorsát és akaratát, akiket – sok száz-ezer embert – Európa megfosztott attól, hogy magyarként magyar bélyeget ragaszthassanak a levelükre.