Sajtószakszervezet

...mert a nyitottság számít

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Home Sajtóvilág-tallózó Bélyegsarok 70 filléres kincs, avagy egy ív regényes utóélete

70 filléres kincs, avagy egy ív regényes utóélete

E-mail Nyomtatás PDF

A Magyar Szent Koronáról gyakran bocsátott ki bélyegeket a posta. Már 1900-ban turulmadár szállt fölötte Böhm János grafikáján a filléres címleteken, 2001-ben 23 karátos aranyfóliás dombornyomással vitték blokkra. E két időpont között a legkülönbözőbb összefüggésekben és rajzolatokban jelent meg többek közt illeték-, naptár-, hirdetvénybélyegeken is. Legutóbb éppen tavaly zárult a zománcképeit ábrázoló négyrészes sorozat.

Valamennyi közül a legnagyobb piaci értékkel azonban egy 1938-ban kibocsátott, 70 filléres bélyeg bír, az is egy postai figyelmetlenség miatt. A Szent István halálának 900. évfordulójára szánt tizennégy címletes sorozat utolsó értékére Légrády Sándor olajzöld színben alkotta a korona rajzát, kékes szegéllyel. A sor január elsejére jelent meg. Amikor ősszel a bécsi döntés alapján a Felvidéket visszacsatolták Magyarországhoz, ezt a címletet – és még a húszfilléreset – a Hazatérés 1938 sötétvörös felülnyomattal ismét kibocsátották. Ekkor azonban megkülönböztetésül a korona már barna színű lett zöldes szegélyezéssel. Másfél millió példány készült ebből az Állami Nyomdában, egyetlen ívről azonban - valószínűleg tapadás miatt - lemaradt a felülnyomat.

Ez a százas ív azután regényes életet élt, a gyűjtői és a kereskedői szenvedély, no meg a korrupció egyaránt befolyásolta a sorsát. Szabó Jenő kutatásai alapján ma már tudhatjuk, hogy ez az ív 1939 áprilisában került a Bars vármegyei, Érsekújvárhoz közeli Nagymánya postahivatalába. (Ez a falu ma Vel’ka Mana település része, kétezren – zömében szlovákok – lakják.) A postamesternek, Koprla Pálnak nem tűnt fel, hogy tévnyomatról van szó, mert mint mondta: ő „cseh szolgálatból maradt vissza, a bélyegeket nem ismeri közelebbről”. Fogyott már jócskán az ívből, amikor egy ferencvárosi gyermekorvos érdeklődött a posta budapesti vezérigazgatóságán, hogy létezik-e felülnyomat nélküli barna koronás bélyeg. Miután megtudta, hogy ilyet nem adtak ki, nem árulta el, hol látott belőle példányt, hogy megszerezhesse még a teljes készletet. A hivatal azonban gyorsan kiderítette a helyszínt, és bevonta a megmaradt bélyegeket. Hatalmas vadászat indult az ajánlott levelekért és szállítólevelekért, melyekre ilyen 70 filléres címletet ragasztottak. Ki fondorlatosan, ki – mint az orvos – jogaira hivatkozva igyekezett hozzájutni, ha máshonnan nem, hát a postai bevont készletből. Kért magának abból a Pénzintézeti Központ elnöke, valamint a posta bárói rangú volt vezérigazgatója is, herceg Pálffynénak azonban – aki „újabban bélyeggyűjtévé lett” – már nem adtak. A száz bélyegből 38-at vontak be, majd közülük hetet „ajándékoztak el”, s valamiféle későbbi kiárusítás után már csak 25 tévnyomat került a Bélyegmúzeumba.

Ott aztán mindmáig rejtegették, hol az irredentizmus vádjától félve, hol pártverdiktek miatt csak most az idén, a hetvenedik évfordulón láthatta a közönség ezeket a megmaradt címleteket. S most tudhatta meg azt is, hogy közülük 24 bélyeg az ívbéli helyén van, és akár félmilliárd forintot is érhet ez a ritkaság. A magyar bélyegkatalógus hét és félmillió forintra taksálja a tévnyomat egy példányát, ha ép levélen fennmaradt; árverésen a „leáztatottakért” is elkérnek kétmilliót.

Ha viszont felülnyomatos 70 filléreset szeretnénk magunknak – az is ugyanolyan szép –, akár egy százasért hozzájuthatunk bármelyik kereskedőnél a hetvenedik évfordulón is.